Azok a szoptató nők, akik termékenységi kezelésre szorulnak egy második gyermek megfogantatása érdekében, gyakran találkoznak azzal a tanáccsal, hogy hagyják abba a szoptatást a kezelés előtt.

Ennek oka lehet az információhiány, a gyógyszerek teratogén hatásaitól való félelem, valamint az a hit, hogy a szoptatás rontja az eredményeket. A szoptatás azonban a gyermek táplálásán túl a hozzá való kapcsolódást is jelenti, ezért ez egy személyes döntés minden anya és család számára.

A laktációval járó hiperprolaktinémia amenorrheát (vagyis azt az állapotot, amikor egy nő valamilyen okból nem menstruál, viszont nem sorolhatók ide azok az állapotok, amikor természetes módon marad el a menstruáció) okoz, amely akadályozhatja a spontán teherbeesést az ovuláció hiánya miatt.

Az amenorrhea időtartama azonban egyénenként változik, néhány hónaptól több évig is tarthat.

Az ovuláció visszatérése esetén van esély a fogamzásra, így nem szükséges a szoptatás abbahagyása új várandósság kívánalma esetén. A vetélés vagy koraszülés kockázatát összehasonlító tanulmányok nem találtak jelentős különbséget a szoptató és nem szoptató nők között. A tej mennyisége és összetétele változhat a várandósság alatt, de ennek klinikai jelentősége nem egyértelmű.

Az idősebb korban vállalt anyaság, nőgyógyászati és andrológiai patológiák, valamint a különböző családtervezési helyzetek azonban sok egyént és párt arra kényszerítenek, hogy termékenységi kezeléseket vegyenek igénybe. A szoptató nők több helyzetben is fontolóra vehetik az asszisztált reprodukciós kezeléseket. 

Megismételt kezelésre lehet szükség, ha az első gyermek termékenységi kezelés révén fogant meg, de nem áll rendelkezésre fagyasztott embrió. A petefészek-stimuláció, az endometrium előkészítése és az ovuláció indukció mind potenciális kezelési lehetőségek. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy a szoptató és nem szoptató nőket összehasonlítva különböző eredmények születnének a termékenységi kezelések során.

A beavatkozásoknál alkalmazott gyógyszerek többsége hormon, amely természetesen is jelen van a női testben, és az anyatejbe történő átjutásukkal kapcsolatban kevés vizsgálat áll rendelkezésre.

Az IVF kezelés magas dózisú gonadotropinokkal történő petefészek-stimulációt igényel, míg az inszeminációs megtermékenyítés alacsonyabb dózisokat használ. A gonadotropinok nem csökkentik a tejtermelést, és a follikuláris punkcióhoz használt érzéstelenítők kompatibilisek a szoptatással. Az embriók friss vagy késleltetett transzferje esetén az ösztrogén és progeszteron hormonok alkalmazása biztonságos a szoptatás alatt. Ovuláció indukció esetén a gonadotropinok és a hCG hormon alkalmazása lehetséges. A Clomiphene Citrate használatára vonatkozóan kevés tanulmány áll rendelkezésre, ennek ellenére megengedett, míg a Letrozole esetében ajánlott a szoptatás felfüggesztése a kezelés idejére.

Új várandósság vállalása esetén ajánlott, hogy a szoptatott csecsemő legalább 6 hónapos legyen (a megfelelő tápanyagbevitel biztosítása érdekében), mielőtt az édesanya termékenységi kezelésnek vetné alá magát.

Az összefoglalót írta: Alexáné Topál Katalin, IBCLC

Az eredeti cikk, mely alapján az összefoglalás készült, itt található: https://blog.lactapp.es/en/breastfeeding-and-fertility-treatments/