A majomhimlő egy vírusos fertőzés, ami miatt a WHO már megkongatta a vészharangját, de szerencsére Magyarországon nem söpört végig a megbetegedés. Mindenesetre fontosnak tartottuk, hogy utánanézzünk a legfrissebb ajánlásoknak, mi a teendő, ha várandós vagy szoptatós édesanya kapná el a vírust.
Kezdjük az elején! Hogyan is terjed a majomhimlő?
A majomhimlő emberről emberre testi érintkezés során terjed, beleértve az érintést, összebújást, valamint a cseppfertőzést. A jelenlegi járványban a fertőző bőrelváltozásokkal, az azokból kikerülő szöveti váladékkal való szoros érintkezésből eredhet a fertőzés átadásának az elsődleges kockázati tényezője.
A majomhimlő várandósság és szoptatás ideje alatt különös odafigyelést igényel: várhatóan átjut az anyatejbe és magzati fertőzésekről is beszámoltak már (vertikális átvitel).
Egy olyan fertőzésről van szó, amely akut vírusfertőzés tüneteit (láz, fejfájás, izomfájdalmak) és pattanásokra vagy hólyagokra emlékeztető kiütéseket okoz. Az Európai Unió/EGT tagállamaiban 2022-ben jelentettek nagy számú esetet belőle, több mint 20 ezer megbetegedést.
Ez egy általában önmagától elmúló betegség, amelynek a tünetei 2-4 hétig tartanak. A majomhimlő miatti kórházi kezelés nagyon ritka, de szükség lehet rá, ha hányinger, hányás és nyelési problémák ütik fel a fejüket, ezek ugyanis könnyen kiszáradáshoz vezethetnek. A 2022-es járvány kitörése során Afrikában a halálozási arány akár a 10%-ot is elérhette.
Számos olyan esetről számoltak be, amikor a várandós kismamánál a méhen belül is megjelent a vírus. Azt egyelőre nem bizonyították, hogy konkrétan ez a fertőzés növelheti-e a vetélés kockázatát, azonban a kutatók az eddigi tapasztalataik alapján arra hívják fel a figyelmet, hogy a himlő és más vírusok általában ezzel a veszéllyel fenyegetnek. A fertőzés során fellépő magas láz pedig akár születési rendellenességeket is okozhat, de erről a kockázatról egyelőre nincs pontos adat.
A PubMed oldalán megjelent tanulmány pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy
a majomhimlővel fertőzött anya és újszülöttje közötti közvetlen érintkezés nem javasolt, tekintettel az átvitel kockázatára és a majomhimlő vírussal szoros érintkezésben lévő újszülöttek súlyos fertőzésének lehetőségére.
A legjobb módja annak, hogy a csecsemőt megóvjuk a fertőzéstől az, hogyha a babát az anyától külön szobában helyezik el.
A szoptatós édesanyáknak fontos tudniuk, hogy jelenleg a tudományos javaslat az, hogy aki elkapta a majomhimlőt, ne szoptassa a gyermekét! A vírus ugyanis valószínűleg átjut az anyatejbe és ami még fontosabb, a szoros érintkezéssel is tovább lehet adni a betegséget a csecsemőnek.
Miután az anya felépül, utána azonban már nincs akadálya annak, hogy újra elkezdhesse a szoptatást. Persze, tudjuk, 2-4 hét után ez nem feltétlenül egyszerű, de szerencsére számos módszer van arra, hogy kellő kitartással, türelemmel, akaraterővel, illetve támogatással egy ilyen nehéz élethelyzetet is át lehessen vészelni, majd visszatérni a szoptatás útjára.
Érdekesség, hogy a WHO egyébként ennél megengedőbben fogalmaz:
ők azt a nézetet tartják fenn, hogy a majomhimlőben szenvedő anya szoptatásának a felfüggesztését eseti alapon kell értékelni, figyelembe véve az anya általános fizikai állapotát és a betegség súlyosságát, ami befolyásolhatja a vírus átvitelének kockázatát a kisbaba felé.
Ugyanakkor itt azt is érdemes hangsúlyozni, hogy az egészségügyi szervezet csakis azért összegzett megengedően, mert mérlegre teszik azt, hogy a fejlődő és fejletlen országokban a szoptatás előnyei meghaladhatják az újszülöttek majomhimlő fertőzésének megnövekedett kockázatát.
Az összefoglalót írta: Somló-Bakos Dalma, önkéntes szoptatási segítő
Az eredeti cikkek, melyek alapján az összefoglalás készült, itt találhatóak:
Anyatejút Tudástár 