Gondoskodni egy kisbabáról gyakran jelent komoly leterheltséget a szülőknek, mind mentális, mind fizikális szempontból, különösen egyéb teendők, háztartás és nagyobb testvérek ellátása mellett.

E protokoll célja, hogy a babák biológiai igényeit és szükségleteit, valamint a szoptatást mint biológiai normát szem előtt tartva, különböző praktikus tanácsokat nyújtson a családok számára.

Fontos tudnivalók:

Az újszülött táplálása – igény szerinti szoptatás

Igény szerinti szoptatásnak azt nevezzük, mikor a baba minden szopási igényét az anyamellen elégítheti ki. Ennek értelmében a táplálás kizárólag az anyamellből történik, a szoptatások gyakorisága és hossza nincs korlátozva, nem kap a baba cumit sem, minden alkalommal, már a korai éhségjelekre (gyors szemmozgás, kézfej szopása, szívogatása, cuppogás, keresőmozdulatok, fej forgatása, a baba a nyelvét a szájpadlásához nyomva ’ne’ hangot hallat) mellre kerülhet. Egy újszülött 24 óra alatt átlagosan 8-12 alkalommal szopik, akár egy szopás alkalmával több óráig is mellen szeretne maradni. Érdemes a szoptatás szabályozását teljességgel a babának átengedni. Idővel a szoptatások hossza várhatóan csökkenni fog, azonban az igény szerinti szoptatás segít fenntartani az elegendő tejtermelést és a hosszan tartó kizárólagos szoptatást.

A babák alvása

A babák esetében a belső biológiai óránknak is nevezett cirkadián ritmus kezdetben még nem alakul ki, körülbelül 12- 16 hetes korban lép működésbe, az alvás szabályozásáért felelős melatonin hormonnal együtt. Az ő alvásciklusuk 30-40 perces (szemben a felnőttekével, ami 90-120 perces) és az úgynevezett REM-fázisban is sokkal több időt töltenek. Mindez felületesebb alvást és több (potenciális) ébredést jelent, de ezek egyben egy beépített védőmechanizmusként szolgálnak a SIDS, vagyis a bölcsőhalál szindróma ellen. A stabil légzés- és keringésszabályozás, valamint glükózszint is legjobban a gondozó közelségében valósul meg, a szeparációt a babák alvásuk közben is stresszként élik meg.

A „jó baba” fogalmának újraértelmezése

A nyugati kultúrák nagy részében az elmúlt jó néhány évtizedben, olyan gyakorlatok váltak elterjedté az újszülött csecsemők és kisbabák gondozása körül, amik nem vették figyelembe a biológiai működésüket, szükségleteiket. Elvárás lett, hogy egy baba legyen „jó baba”; vagyis aludjon sokat, az éjszakát is aludja át lehetőleg egyedül, külön szobában, ne sírjon sokat, ne legyenek (nagy) igényei, és ha mégis valami kibillenti őt az egyensúlyból, nyugtassa meg magát. Népszerű módszerek lettek a különböző alvástréningek is, amik azt hirdetik, megtanítják a babákat aludni. 

Ezzel szemben a valóság az, hogy a babák tudnak aludni, már az anyaméhben megtanulták, de ehhez szükségük van gondozóik közelségére, testkontaktusra. Idegrendszerük nagyon fejletlen, képtelenek az önnyugtatásra, éppen ezért az alvástréningek, legyenek bármilyen gyengédnek nevezett módszerek is, nem azt tanítják meg nekik hogyan nyugodjanak meg vagy aludjanak el, csupán azt, hogy szükségleteiket és igényeiket ne jelezzék többé. Ennek legnagyobb negatív hozadéka, hogy bár már nem jelzik, a szükségletük ugyanúgy kielégítetlen lesz, viszont ezzel a helyzettel kiszolgáltatottan magukra maradnak, továbbra is magas stressz-szinttel, ezzel pedig egy fennmaradó szorongásos állapotba kerülnek. Az első hetekben, hónapokban a folyamatos közelség és bőr-bőr kontaktus segít szabályozni a babák légzését, testhőmérsékletét és szívverését.

Egy kutatás szerint a hordozott babák 43%-kal kevesebbet sírtak 6 hetes korukban, mint nem hordozott társaik.

A hordozás az anya mindennapjait is megkönnyíti. Természetesen minden baba más, így van olyan baba is, aki valóban képes akár egyedül elaludni, csak keveset sír és mindig nagyon nyugodt, jelzései finomak, halkak. A legtöbb csecsemő azonban igényli, hogy ringassuk, hordozzuk, szoptassuk és a közelében legyünk minden helyzetben és napszakban.

Az éjszakai válaszkész gondoskodás megvalósítása a gyakorlatban

Tudományos adatok és antropológiai kutatások bizonyítják, hogy az együttalvás vagy „szoptalvás” a biológiai norma, melynek számos jótékony hatása van az anya-baba páros jóllétére. A biztonságos együttalvás feltételeit betartva, a babák szempontjából valóban a lehető legjobb alváskörülményeket teremthetjük meg. Az anyák azonnal tudnak reagálni babájuk jelzésére, ezzel lehetővé téve a hosszabb, megszakítások nélküli éjszakai pihenést.

Érdemes kerülni az éjszakai fény használatát, mert megzavarhatja a cirkadián-ritmusunkat, éppúgy, mint a lefejt tej adása, melynek eltérő melatonin tartalma avatkozhat be a babák biológiai órájának működésébe; illetve a lefejt tej, tápszer adásának bármilyen módja önmagában is.

Mérések szerint a szoptató anyák átlagosan 40-45 perccel több alváshoz jutnak éjszakánként, mint a tápszert kínáló szülők.

Amennyiben a baba első jelzéseire, még félálomban mellre kerül, valószínűleg hamarosan újra mély álomba szenderül majd. Ilyen esetben nem szükséges pelenkát cserélni és büfiztetni sem, ugyanis mély álmukban a babák sem ürítenek, félálomban pedig nagyon ügyesen szopiznak, kevés levegőt nyelnek. Hacsak nem indokolt ténylegesen, kerüljük az éjszakai fejést is, hiszen ez a szoptatásokhoz képest lényegesen hosszabb és éberebben töltött időt jelent. 

A nagyfokú kialvatlanság fokozhatja a depresszió kialakulásának kockázatát, éppen ezért kulcsfontosságú, hogy megfelelő minőségű pihenéshez juthassanak hozzá az anyák is. Mérések alapján inkább az alvás minőségével, mint mennyiségével kapcsolatosan találtak ilyen összefüggést. Az alvás minősége, „hatásfoka”, összefüggésben áll a szorongással is, azzal viszont nem, hányszor ébred szoptatni az anya. Tehát nem attól kell félni, hogy gyakran ébrednek a babák, és ezzel együtt az anyák is, hanem lehetővé kell tenni, hogy az ébren töltött idő minél rövidebb és pihentetőbb legyen számukra is.

A napközbeni feladatok ellátásához kérjenek az anyák segítséget és pihenjenek, amikor a baba is, vagy amikor csak lehetőségük van rá.

A különféle eszközök helyett bátran hagyatkozhatunk a természet által bölcsen megalkotott saját „rendszerünkre”.

A biztonságos együttalvás feltételei:

• kanapén, székben való elalvás kerülése
• ne aludjon a baba olyan szülővel, aki alkohol, drog, nyugtató, egyéb tudatmódosító szer hatása alatt van
• ne aludjon a baba dohányos szülővel
• ne aludjon a baba hason
• ne aludjon a baba túl puha felületen
• ne aludjon a szülő egy felületen koraszülött vagy alacsony születési súlyú babával – erre jó alternatíva a babaöböl használata
• közös használatú takaróval csak derékig takarózzunk
• oldalt fekvő, úgynevezett „C” pozícióban történő szoptatás

Ha ezek nem megoldhatók, lehetőség szerint az anyához minél közelebb, például babaöbölben vagy a szülői ágyhoz tolt kiságyban aludjon a baba.

Fontos, hogy mindezek megvalósításában a különféle társadalmi gyakorlatok és feltételek is támogassák a családokat. Szükséges ehhez legalább 12 hét fizetett szabadság, rugalmas munkavégzés biztosítása és, hogy az apák is élhessenek a szabadság lehetőségével.

Hollósi-Andrássy Katinka

Ez a cikk egy szövegadaptáció, az eredeti cikk itt található: https://www.liebertpub.com/doi/pdf/10.1089/bfm.2023.29236.abm