A Breastfeeding Medicine folyóirat 2023. november 9. számában egy figyelemfelkeltő cikk jelent meg arról, hogy hogyan befolyásolja az anyák szoptatásra vonatkozó döntését az, ha nem jutnak hozzá megfelelő mennyiségű tápszerhez. A kutatók (Mahavni és társai) azt feltételezték, hogy a 2022-es évben fellépő tápszerhiány hatásásra a kizárólagos szoptatási, illetve a szoptatás gyakoriságára vonatkozó mutatók javulni fognak azon anyák esetében, akiknél össze tudták hasonlítani a tápszerhiány előtti, illetve a hiány idejében születetett gyermekükre vonatkozó szoptatási adatokat. A tanulmány azt az eredményt hozta, hogy az anyák döntését sokkal inkább az előző gyermekük táplálási gyakorlata befolyásolta, a tápszerhiány pedig kevésbé volt rájuk hatással. Vagyis, maga a tápszerhiány nem fogja az anyákat arra ösztönözni, hogy a szoptatás mellett döntsenek, amikor gyermekük táplálásásról van szó. Szükség van a szoptatás ösztönzésére és támogatására, amely figyelembe veszi az anyák szociális és egészségügyi státuszát is.

A tápszerhiány nem új jelenség, korábban is voltak olyan időszakok, amikor nem állt rendelkezésre elegendő mennyiség; de ahelyett, hogy ilyen esetekben – logikus módon – javultak volna a csecsemők humántejjel történő táplálására vonatkozó mutatók, a társadalom inkább alternatív mesterséges csecsemőtáplálékok gyártásához folyamodott.

2020-ban, mintegy 20 kínai tápszergyártó cégről derült ki, hogy szándékosan módosították egyes tápszereik összetételét gazdasági előnyszerzés érdekében. Melamint (műanyaggyártásban használt, fehérítést szolgáló szer) adtak adalékanyagként a tápszerhez, hogy ezzel növeljék a fehérjeszintet. Ezek után a kínai tápszergyártók iránti bizalom erősen megrendült, ezért tápszerkereskedelmi hálózatok jöttek létre, amelyek Ausztráliából hoztak be jó minőségű tápszereket, majd ezeket háromszoros áron értékesítették. Ausztráliában ennek hatására olyan mértékű tápszerhiány lépett fel, hogy a helyi üzletek fejadagok bevezetésére kényszerültek, az üzletek polcairól eltűntek a tápszeres dobozok.

A közelmúltban a COVID-19 időszak alatt keletkezett ismételt tápszerhiány, mivel a pandémia következtében a gyártók komoly szállítási nehézségekkel és nyersanyaghiánnyal szembesültek. A jövőben jobb tervezési és raktározási stratégiával lehetne megelőzni ennek megismétlődését.

Ennél is aggasztóbb talán az a nemrég történt eset, amikor Cronobacter sakazakii-szennyeződés miatt kellett visszahívni az üzletek polcairól tápszert. A szennyeződés következtében több csecsemőnél is fertőzéses megbetegedés történt, illetve halálesetet is dokumentáltak, amelyhez a fertőzés kapcsán fellépő szepszis vezetett. Az Abbott cég (USA) termékét érintő visszahívás következtében akut tápszerhiány lépett fel, illetve megerősödött az országban a tápszerekkel kapcsolatos ellenérzés és aggodalom. Mindezek ellenére a szoptatási mutatókban ez egyáltalán nem tükröződött vissza.

Egyértelműen látszik, hogy a szoptatás kizárólagosságára és hosszára vonatkozó mutatók nem fognak pusztán attól a ténytől javulni, hogy a tápszerek minőségébe és biztonságába vetett hit megrendül. Ehhez célzott szoptatást támogató programokra van szükség. 

A tápszerek hátrányát, a csecsemők mesterséges táplálásának kockázatait felsoroló listára felkerülhet természetesen a szennyeződésre illetve az időről időre felbukkanó hiányra utalás is, de a realitás az, hogy az anyatej pozitív tulajdonságainak kiemelésével jobban tudjuk ösztönözni a szoptatási kedvet és javítani a mutatókat, mintha a tápszerek káros hatásairól beszélnénk.

Marketingtanulmányok tucatjai igazolják, hogy negatív kampánnyal sokkal kevésbé lehet az eladást ösztönözi, mint pozitív kampányokkal. Mahavniék tanulmánya is alátámasztja ezt az állítást.  Szolgáljon kutatásuk eredménye iránymutatóként abban, hogy sikert a szoptatást ösztönző, elősegítő és támogató programokkal lehet elérni. Vagyis egyszerűen fogalmazva: sokkal meggyőzőbb szlogen az „anyatejes táplálás pozitív hatása az egészségre”, mint a „mesterséges táplálás kockázatai és káros egészségügyi hatásai”

Szövegadaptáció: Alexáné Topál Katalin, IBCLC

Az eredeti cikk itt olvasható.